Egyszerűek a szabályok

Egyszerűek a szabályok – a családállítás lényege érthetően

A családállítás elsőre bonyolultnak tűnhet: beszélünk "rendszerről", "rendről", "lojalitásról", "szeretetről" és "helyről" a családban.
Pedig ha a lényegét nézzük, a szabályok valójában nagyon egyszerűek. Egyszerűek, csak épp a lelkünknek néha nehéz elfogadni őket.

1. Mindenki a családban odatartozik, ahová tartozik

Ez az egyik legfontosabb alapelv. A családállítás szerint mindenki, aki valaha a családi rendszerhez tartozott, része is marad – akár tetszik, akár nem.
Ide tartozik:

• minden szülő, nagyszülő, dédszülő,

• az elhunyt testvérek,

• az elvetélt vagy abortált gyerekek,

• sőt, az elfeledett, kizárt vagy "megszégyenített" családtagok is.

Ha valakit kirekesztenek, a rendszer később visszahozza őt, gyakran egy másik családtag sorsában. Ezért a gyógyulás mindig azzal kezdődik, hogy helyet adunk mindenkinek a szívünkben és a rendszerünkben.

2. A szülők adnak, a gyerekek elfogadnak

Ez a másik alapszabály. A család természetes rendje szerint az élet a szülőktől jön, és a gyerekek felé áramlik. Amikor egy gyermek, akár tudattalanul a szülő helyére áll (például "meg akarja menteni" az anyát vagy "jobban tudja" az apánál), akkor felborul a rend.

A gyógyító mondat ilyenkor így hangzik:

"Te vagy a nagy, én vagyok a kicsi. Te adtál, én kaptam. Köszönöm az életet."

Amikor ez a rend helyreáll, a szeretet újra szabadon áramlik.

3. Mindenkinek megvan a saját sorsa

A családállítás azt tanítja, hogy nem tudjuk átvenni vagy megmenteni más sorsát, még ha szeretnénk is. Sokszor egy gyerek (vagy unoka) viszi tovább valaki elfeledett fájdalmát: egy elvesztett testvér, egy korán meghalt szülő, egy bűntudattal élő nagyszülő történetét.

De a szeretet nem azonos azzal, hogy átvesszük mások terhét. A valódi szeretet azt mondja:

"Látlak. Tisztelem a sorsodat. És most a saját életemet élem."

Ez az egyik legnehezebb, mégis legfelszabadítóbb felismerés.

4. A rend szeretethez vezet – nem fordítva

Sokan azt gondolják, hogy ha szeretnek valakit, akkor bármit megtehetnek érte, akár a saját kárukra is. A családállítás viszont fordítva látja:

Először jön a rend – és a rendből születik meg a tiszta szeretet.

Ha mindenki a helyén van, ha mindenki a saját sorsát hordozza, akkor a kapcsolatban megnyugszik a lélek. Nincs többé kényszer, bűntudat, megfelelés,  csak szeretet, ami szabadon áramlik.

5. A családállítás célja nem a hibás keresése, hanem a béke helyreállítása

A családállításban nem az a lényeg, hogy ki volt a hibás, ki mit rontott el. A cél az, hogy helyreálljon az egyensúly, és békét találjon a rendszer. Amikor valaki a saját helyére kerül, és elfogadja, ami volt, akkor a múlt elengedi őt, és a jelen megkönnyebbül.

A családállítás szabályai tehát egyszerűek:

1. Mindenki odatartozik, ahová tartozik.

2. A szülők adnak, a gyerekek elfogadnak.

3. Mindenkinek a saját sorsa van.

4. A rendből születik a szeretet.

5. A cél a béke, nem az ítélet.

Egyszerű igazságok ezek, amelyek mélyen érintik a lelket. Mert amikor elfogadjuk őket, bennünk is helyére kerül valami, amire régóta vártunk.

Ahol rend van, ott a szeretet magától megérkezik.